Péntek délután a valamivel több mint 2 órás Balcsira vezető út során, ismét arra a megállapításra jutottunk, hogy az édesdrága kicsifiúnk, kábé 1 óra hosszúságú útra van hitelesítve! Az 1 óra letelte utáni időszakra mondhatjuk, hogy szülőt és izgő-mozgó gyermekét egyaránt próbára tesz... Várpalotán telt le az egy óra, ezidáig a sorban felvonultatott játékoknak köszönhetően viszonylag békésen elüldögélt, majd egy rövid frissítő teszkólátogatás után folytatva utunkat, kezdett rohamosan fogyni a türelme az uraságnak... Egyre kevésbé bírta elviselni sanyarú sorsát, a gyermekülés rabságában:))  Ennek rövidesen hangot is adott, méghozzá olyan hangerővel, hogy Veszprémnél, lévén, hogy még jó fél óra hátra volt a célig, mindenfajta nevelési elvet félredobva (és eltekintve attól, hogy igen ez veszélyes is lehet) kivettem a hordozóból. Innentől kezdve 5 perc nyugi következett, majd rájött, hogy így sem érzi jól magát, és itt egy újabb elvet félredobva (az éngyerekem márpedig nem fog a képernyő előtt ücsörögni) bekapcsoltuk a Bogár élete című mesefilmet, és láss csodát, egy negyed óráig tátott szájjal figyelte a szorgos kis hangyákat, majd szép csendben bealudt, 5 perccel azelőtt, hogy odaértünk volna:)) Ott aztán már szuperül érezte magát! Szombaton délelőtt volt a szüret a szomszédban, melyen egy rövid időre présmesteri titulusban Ő is részt vett:) Lelkesen nyomkodta szanaszét a fürtöket, majd megcsodálta az arra járó traktort, és a munka végeztével a szőlőprést is:)

Minden szép és jó volt,  csak jó lett volna egyetlen pillanat alatt hazaérkezni:) Mert a röpke félórás alvást követően, rettentően nyűgösen ébredt, és innentől kezdve egy óráig tartó keserves sírástól volt hangos az autó... Hiába vette apa a kezébe, csinálhatott bármit, nem segített:( Beérve Pestre aludt el végül, persze kézben... És ez nem az első eset volt... azért voltam vele nyáron hétvégente anyuéknál amíg a fiúk Balcsin, mert már akkor sem bírta az utat. Nem tudom meddig tart ez az időszak nála, egyszerűen nem tud megülni egyhelyben (tiszta anyja:))) de úgy látom kénytelenek leszünk az éjszakai alvásidőben utazni, ha hamarosan külföldre megyünk vele...