Malackimnak még lett volna másfél hete a pocakban, de ő úgy döntött, hogy hamarabb megnézné milyen is az élet idekint! Ezért hát már január 17.-én hajnali háromkor jelezte, hogy készülődik kifelé! Mondtam is apukájának, hogy szerintem itt hamarosan bébi lesz, mire ő annyit mondott, hogy csak valami front lehet, mert neki meg a gyomra fáj:)  Beültem egy nagy kád meleg vízbe, de csak nem akartak múlni a fájások! Végül reggel 9-kor nekiálltam lakást takarítani, így átmenetileg abbamaradtak! Mire végeztem, megint kezdődtek, és vasárnap hajnalban már 5-6 percesek voltak, úgyhogy reggel 8-ra bent voltunk az ÁEK-ban, ahol megvizsgáltak és mondták, hogy akkor mindjárt be is költözhetek az egyik szülőszobába! Ez volt reggel fél kilenckor, majd 2-kor burokrepesztés, 3-kor oxitocin infúzió, és innentől kb. 2 órán keresztül hangosan gyakoroltam az ábécé-ben fellelhető összes hosszú magánhangzó kiejtését:) Merthogy EDÁ-t persze nem kértem... Ezt akkor ott a 2 perces fájások közepette meglehetősen sajnáltam, de így utólag már nem bánom, végülis kibírtam, jó érzés, hogy fájdalomcsillapítás nélkül,  és ennek köszönhetően ( az ÁEK-ban igyekeznek úgy szobákba rakni a kismamákat, hogy együtt a császárosok, együtt az EDÁ-sok, és azok akik simán szültek) szuperjófej szobatársaim voltak, akik sokat segítettek!! Szóval fél 6 körül mondták, hogy lassan végetérnek szenvedéseim, még pár nyomás és kint van a bébi! Na azt a párat megszoroznám még párral, mire 18:17-kor megszületett a mi drága babánk "óriási méreteivel": 2600 grammal és 50 centivel! Azonnal megszűnt minden fájdalom, helyette csak a mindentelsöprő boldogságot éreztem:))

A kisfiúnk nem sírt, csak nyöszörgött egy picit, és kukucskált felfelé! Sikerült egy 5-6 percig így együtt pihenni, aztán a lesben álló csecsemős már vitte is magával! Hamarosan visszahozta, és egy órát még gyönyörködhettünk benne, majd elvitték vizsgálatra! Úgy volt, hogy este még nálam lehet egy picit, aztán másnap reggeltől már éjjel-nappal együtt leszünk! De másképp alakult...