Csipked, harap, hajathúz és kitép, belénkmar, mindezeket általában hangos csatakiáltások közepette játék címén teszi:)) Vagy csak úgy, kifejezve az irántunk érzett szeretetét:) Ma délelőtt megint nem lehetett bírni vele, szokás szerint folyamatos pörgésben volt az ülőgarnitúrán, és közben próbálta megmászni az apját:)) A játék végére megintcsak "bevadult" amit apa szája bánt némileg, ugyanis megmarkolta azt a szerencsétlen testrészt, és huzogatta mint a rétest:))) Bízunk benne, hogy hamarosan megtanulja majd, símogatni is lehet a pici kezeivel:) Mi mindenesetre szorgalmasan mutogatjuk neki:)))
)
nagyon aranyos, a végén a csattanó az az ujjas kép, szuper! Igen, csak szorgalmasan mutassátok neki a simogatást, és óvatosan,szelíden.de határozottan leállítani, ha nagyon vad!
fogzik a kis drakula. lehet elérte őt is a twilight mánia:D
el fog múlni, nálunk is volt ilyen.
Ja, ismerős. Én is várom azt a mennyei pillanatot amikor pofozkodás helyett simogatás jön. Bár ha rászólok, hogy ez fáj, simogass, akkor az is van, de a végét rendszerint egy nagy pofonnal fejezi be.
Eleven kis kölyök az már igaz! Biztosan a foga miatt harapdál. Pusz
ui.: Engem a mai napig püföl a gyerek, és csak engem. Senki mást, csak engem. Nem is értem miért csinálja. Utána megkérdezi: "Anya, te sírsz?" Majd később hozzáteszi: "Szeretlek!"-átölel, simogat. Hát mit is mondhatnék erre...
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
Pici fiam Milán 2009. január 18-án született, mindennapjainkba kukucskálhat bele mindenki, aki ide látogat!
"Gyermeket akarni igen nagy elhatározás. Ilyenkor dönt úgy az ember, hogy élete végéig a testén kívül dobogjon a szíve"
(Elizabeth Stone)
