Annyira röhögök:D A Mackó közölte, hogy álmos és menjünk aludni. Oké, felrakom a pelenkázóra, hogy ráadjam a pelust (ja, még mindig kell éjszakára, de majd írok róla egy 3 évest, abban taglalok:)) Miután kész, felül és reklamálva közli:

- de anya! vajazd meg!!!

- mivaaaan?? mit vajazzak meg???

- hát a szeggemet! azt meg kell vajazni!

Hát nem tudtam. Kábé jó egy éve nem kenjük, pláne nem vajjal, gőzöm sincs most honnan jutott eszébe. Mindenesetre percekig röhögtem:D

Reggel meg éppen csak felébredt, a nap hétágra sütött. nem tetszett neki...

- naaaa, süt a nap!! anya, kapcsold le!

Tegnap pedig végre taliztunk Orsiékkal a sugár játszóban. És azon túl, hogy dumcsiztunk egy jót, trambulinoztunk hatalmasakat!! Imádok ugrálni, és közben jót röhögni magamban a csemetéiket terelgető savanyú uborkákon, ahogy az arcukra van írva a döbbenet, mi a francot keresünk mi ott, biztos elgurultak a gyógyszereink:D Bevallom nekem tényleg sokszor gurul el, de így érdemes élni, és tojok mindenkire, én lélekben még mindig gyerek vagyok!!:) Az 52 egész nyolctized kilóm alatt meg gondolom semmi nem fog leszakadni:)

Nálunk jobban pedig valószínűleg csak a srácok érezhették magukat, még úgy is, hogy kábé hárman háromfelé rohangáltak. Duckó totál önálló lett, simán felmászott mindenhová, aztán ha pont volt egy csúszda is az útjában, szinte gondolkodás nélkül csúszott le. Ahogy esett, úgy puffant, többnyire golyók között. Videóztam is, majd egyszer felkerül:) Milán szintén jött ment, sokat Őt sem láttam onnan a kanapéról, ahol akkor ücsörögtünk, amikor épp nem ugráltunk.:D

Levi egyébként hatalmasat változott. Napról-napra egyre jobban elvan, és igaz, hogy közben iszonyúan szétkapja a lakást - amitől mondjuk az idegbaj kerülget, mert én vagyok a semmisejó anyuka is, aki azt várná el a 13 hónapos fiától, hogy reggeltől estig egy fakockával a kezében üljön a sarokban- de közben meg mégiscsak örülök, mert végre nem vonyít. Az, hogy néha én vonyítok, ha belelépek egykét szarságba, az máán tökmindegy:D

Tegnap annyira cuki volt reggel, úgy ébresztett, hogy bekapta az orromat:D Aztán az már kevésbé volt vicces, hogy miután alaposan betojt, Sanyi gondolt egyet, és elengedte pelus nélkül, had élvezze egy kicsit a szabadságot. Erre mivan? Az apja bevonul a rötyire, Ő meg odanyom egy frissbarnát a szőnyegre ...(miután pisilt egyet a szobában:))  Végül este 11-kor nem tudom úgy végezni a (nagy)dolgom, hogy ne ülne ott az ölemben... Persze Milán után már nem érhetnek túlzottan nagy meglepik, hozzászoktam amihez lehetett:)

A konditeremben viszont ért egy kisebb meglepetés. Azt hittem jól nyomom a külső comb/fenék gépen 25 kilóval, és a súly az oké is volt, viszont a személyi edző aki egyébként egy másik csajt edzett megjegyezte, hogy nem tizeket kéne csinálni, hanem 30-at. Na úgy jöttek ki a szemeim mint egy csigának, és azonnal visszakérdeztem, hogy: miiiiiii????? Húsz után végem van, kizárt az 5x30 a fél perces pihenőkkel. Két fájás között is több időm volt pihenni, akkor inkább a szülés:D Aztán később mikor a belsőcomb 15 kilóját kevesellte közöltem, hogy az elmúlt 4 évből másfelet terhes voltam, húsz hónapot szoptattam, és most kábé olyan puha vagyok mint egy tengeriuborka. Na mindjárt más lett a szitu, ennek megfelelően (mondta) akkor inkább csak át kéne mozgatnom az izmokat a hónapban. Király, ennél mondjuk többet bírok, mindenesetre az az egy biztos, hogy soha nem lesz személyi edzőm, mer az egy igazi hajcsár, és egy percet sem lehet ellógni mellette...:D

Esküszöm betojok... mik vannak... és én eddig mér nem tudtam róla???

Jó egy hete vettem csak észre, hogy nyílt a közelben egy fitnesszstúdió. Pontosabban valami szpídfitnessz. Gőzöm nem volt, mi a fene lehet, azt meg végképp nem sikerült összerakni, mi a frászkarikát ugrál ott neoprén cuccban egy csaj. És bár épp vezettem, de köbö 2,5 mp alatt azt még simán megfigyeltem, hogy a szerkójából zsinórok lógnak ki (és azér' büszke vagyok ám magamra, mert közben nem kaszáltam el se gyalogost, se oszlopot...:D)

Na a történet akkor annyi volt, pár nappal ezelőtt viszont megvilágosodtam, hogy ez nem más, mint a XXI. század forradalmi testedzése, éshogy mindössze heti 2X20 perc (ami állítólag felér 5 másfél órás kőkemény, hagyományos konditeremben izzadós gyurmázással) s hamarosan kész a vágyott bombaalak:D

Hmmm... izom instant módra?? Ez önmagában elég csábító, csak kár, hogy egy kisebb zsák pénz sem ártana hozzá. Napersze ilyen apróságokon ne akadjon fent az, aki lusta:D Sőt, ha ezt olyan űberelfoglalt embereknek szánják, akik látástól mikulásig melóznak, akkor a zsák zsozsó végülis helyénvaló. Oké, azért lehetne egy olcsóbb opció is, mondjuk a lusta szegényeknek, mer' szerintem annak mégnagyobb piaca lenne... Bakker, hogy engem sohasenem kérdeznek:D

Mindegy a lényeg, hogy Sanyi nemrég úgy állított haza az aktuális akciós masszázsáról, hogy van ott valami gép, amire ha rácsatlakozunk, akkor 20 perc alatt egy kőkeményet edzhetünk (mindezt szintén akciósan:))

Ő persze csak cöccögött, hogy komolytalan az egész, én viszont ki nem hagytam volna, márcsak azért sem, merugye olcsójánosné a fedőnevem, és az akcók kiváltképp vonzanak:)  Akkor meg pláne, ha izmot is ígérnek hozzá...

No ennek megfelelően nyertem, így csütörtökön pontban  félkettőkor már húztuk a cuccot magunkra, majd jött a csatlakoztatás, ami után valahogy így festettünk

Kábé Lara Croftnak képzeltem magam, bár gondolom A.J. nem hadonászott olyan kordinálatlanul összevissza a levegőben, ahogy én, miután elkezdődött a kínzás.

- áááá!! miez??? neee, ezt nem bírom!! le akarok feküdni arra a babzsákra!!

- az nem arra van!! gyerünk tovább! eddig mindenki túlélte. a 70 éves mama imádja, ahogy rázza a seggét, szóval nem lesz semmi gond. ha mégis, akkor meg kidoblak az ablakon:D

- vigyázz visszamászok, elég sok pókembert néztem...

Sanyi, aki nem hitt benne, most kigúvadó szemekkel majdnem jajgat: nemáááár!! aúúú, beszarok!!

- nyugi, nem tudsz beszarni, azokat az izmokat is összehúzza:D Sőt (fordul felém) gátizomra is tökéletes!

- bánom is én, csak méhösszehúzódásokat ne produkáljon...

aztán véletlen kinyújtottam a karomat...

- bakkkkker!!! ááááááúúúúúúúúúú, begörcsölt!!

A többire pontosan nem emlékszem, csak rémlik, hogy néha idétlenül vihogtam, aztán sziszegtem meg jajgattam, végül mikor megszoktam (volna) az áramütéseket, a srác azonnal ráerősített, így az uccsó párpercben megintcsak nem volt túlzottan őszinte a mosolyom.

Hát nem tudom. Jó ez az egész, meg valóban éreztem néminemű izomlázat másnapra, és tuti hozzá lehetne szokni, hogy 20 percen keresztül úgyérzem magam, mintha a kettőhúszban matatnék, de nekem a hagyományos kondi sokkal inkább bejön, főleg úgy, hogy közben jókat röhögök egyik-másik agyzúzó gyurmarudin:D

Sikerült megcáfolnom a mondást... néha igenis lehetséges a sz@rból várat építeni. Vagy jelen esetben mondjuk egy tortát. Ami így indult:

és végül ilyen lett:

Persze gondoltam, hogy valamit tuti elszúrok, nem én lennék, ha minden klappolna:D Ez mondjuk a kisebbik rossz volt, miután ugyanis a púpot lefarigcsáltam, és a tortát szépen megfordítottam, nagyjából elfogadható lett a külseje.

Arról meg, hogy fehércsokis krémet szerettem volna, de nem volt elég a csokim hozzá, tulajdonképp a csoki tehet. Ha nem lenne veszélyesen finom, akkor nem zabáltam volna fel a kilós kiszerelés egyharmadát, az elmúlt hónapban... Nade mindegy, mer ezt is megoldottam: a hiányzó mennyiséget egyszerűen étcsokival pótoltam, így a végeredmény egy tejcsokikrém lett, amire senki sem panaszkodott:)

A hármas számú malőrnek pedig ezt a címet adnám: J.Cs. esete a fondannal, ami ragadt, mállott, ezért végül marcipánná változott. Mondjuk Pixi szerint a porcukor volt a bűnös, de miután elszáguldottam egy fél kiló marcipánért, majd itthon felcsaptam kukabúvárnak, a kitúrt zacskót nézegetve pontosan tudtam, hogy én szúrtam el. És megint a szokásos történet: kicsit többet mindenből mint ami a receptben van, mert szerintem úgy is jó. Hát ez megint nem jött be, a marcipán ellenben igen, tökegyszerű volt kinyújtani, és nagyon fini lett így is.

Mindezzel persze még mindig nincs vége a bűnlajstromnak, mer' hiába mondta meg a nagyfőnök (alias T.A. a figurák alkotója:)) hogy nem rakhatom hűtőbe a marcipánokat mert megizzadnak, én mégis beraktam, csak basszus előtte elfelejtettem dezodorálni őket...:D

A Mackó viszont mindezek ellenére szerencsére odáig volt, és bár Baltazárt hiányolta, azért alapjában véve megelégedett a tortán ülő felhozatallal:)

Az ajándékoknak még egy fokkal jobban örült, totál átszellemülten tépte le a csomagolást, és nagy volt az öröme:)

Szegény Duckómról viszont csak sikerült elfeledkeznem:S Anyu pedig szólt, de egyszerűen nem láttam tovább a fényképezőnél meg a Mackónál... Most azzal vígasztalom magam, hogy úgyse lehetett volna odaengedni a torta közelébe, mert valahogy tuti belemarkol. Oké, éppenséggel ölbe is vehettem volna akár, de ahhoz meg minimum hajat kellett volna mosnom, és erre már nem volt időm (szombat délután ugyanis szintén android üzemmódban robotoltam a konyhában, mert este hattól bevállaltunk egy baráti összejövetelt...) Hát ez van, egyszerűen mindig kijön, hogy tökéletlen vagyok:D Majd holnap a megmaradt torta elé ültetem, és lövök párat:D

Három évet 4 percbe besűríteni, nem egyszerű... Megpróbáltam. Kedvencképek egytől-egyig az én kismackómról, aki ma egyre csak azt ismételgette,  nem akar hároméves lenni, de azért hol van már a szülinapja:))

Beígértem ugyanis egy bogyóbabócás tortát, amit most a Járó-Tóth koprodukció készít:D A figurák már útrakészen csücsülnek egy dobozban, miután Andi megint tökéletest alkotott (oké, azért Zsoló és Bazsa keze is benne volt:)) Én meg a fondant bevonatos tortának ugrok majd neki, aztán meglátjuk mi sül ki belőle...:D Próba, cseresznye:)

Vasárnapig csak alkotok valamit, akkor lesz a nagy ünneplés, mert közben az apjuk 20.-án, a hugi meg 22.-én ünnepel. Ja és Duckóét elhalasztottam decemberben, szóval asszem folyni fog a kölyökpezsgő...:D

Drága Mackónk!!

Isten éltessen, életed harmadik születésnapján!!

Nagyon-nagyon, sőt ennél milliószor is jobban szeretünk!!

♥ ♥ ♥

Merthogy leginkább egy cuki kis csíkos szőrgombóchoz lehetne hasonlítani Duckóúrfit, aki lassan nyomokban sem lesz duckó...

Persze nem azért, mert bundát növesztett volna, hanem mert pontosan úgy: kutat-matat-széttúr-elrabol-szétszed-felmászik-bemászik és ha úgy jön ki a lépés tönkretesz, mint egy csintalan mosómackó:)

A fentiekkel párhuzamosan szövegértésből kettes alá, a hiszti viszont csillagos ötös.

És a fene azt a zabálnivaló pofiját,  mert egyszerűen képtelenek vagyunk haragudni rá... Olyan tüneményes arcokat tud vágni, és olyan huncutul néz, hogy valamelyikünk szíve mindig ellágyul...

Oké, azért vannak esetek amikor nem, és muszáj a kezére csapnunk. De mondjam, hogy csöppet sem hatja meg?? Vigyorog, és folytatja tovább. Aztán kap mégegyet. Végül a harmadiknál kezd el bömbölni, de persze 5 perc után újra megcsinálja, amiért kikapott. A szóbeli figyelmeztetésre abszolút immunis, azt úgy magasról tojja le. Azt hittük, Milánnál nehezebb eset nincs. Hát van. A következő gyerektől már semmit nem remélünk:D

Óriási pozitívum viszont, hogy a (főként engem őrületbe kergető) hisztik a nagy semmiért megszűntek, mióta stabilan kétlábonjáró lett. Ebben bíztam, és hálistennek így is lett. Egyre jobban eltevékenykedik a lakásban, és igaz, hogy sokszor nem azzal, ami az őjátéka, de ha nem a laptopom az, vagy a konektor, akkor bánom is én, hogy épp a szekrényekből pakol ki.

Jó, azér' nem boldogít a dolog, de azoknál a szörnyűséges hisztiknél, bármi elviselhetőbb.

Az alvás szintén  jobb lett, bár vannak 4-5x kelős éjjelek, minimum heti 2x. A többi 1-2-3x ébredős, és ha villámgyorsan a szájába adagolom a rizstejet, akkor vagy egyben lehúzza, vagy kortyol párat és úgy alszik tovább. Valamelyik éjjel fél litert gurított le, de többnyire a 2-3 deci elég. Ez van, a lényeg az, hogy legalább nem ordít.

És aminek nem örülök: az étvágya kissé megcsappant az elmúlt 1-2 hónapban. Egyrészről persze betudom a fogzásnak ( az egyik kisőrlő már nyomokban kint, a többi meg bármikor kibújhat) másrészt viszont úgylátom, a kedvétől is nagyban függ. Ha valami más érdekli, akkor nem bír megülni nyugodtan a seggén, és pár falat után mászik kifelé a székéből. Persze ha utána viszem a kaját, akkor elcsipegeti, de ezt sem mindig.

Néha komolyan kezdek aggódni, nehogy a végén beálljon a két nagyobb csontváz mellé harmadiknak:D Jó tudom, nem fog elfogyni, de annyira imádom a hurkáit, és félek, hogy kellő tápanyag híján kolbásszá fogynak...

Amiket továbbra is szeret: sétálni, fürdeni, hintázni.

aminek én örülök: egyre többet játszanak a Mackóval is, nagy kedvenc a konyhaszekrénytől Milán vezényszavára indulós futkározás, ami többnyire a lakás másik felében végződik. Vagy félúton, egy pofáraesős sírással... depersze fél pillanat múlva már újra rohangálnak:)

A 8-9 fogú harapós oroszlánkölyök értelmes szavakat még nem mond, a pápá az egyetlen, ami sétát és pancsit jelent:)

A Duckó név pedig egyelőre marad, mert már annyira megszoktuk!!:)

Imádjuk ♥

Én meg a végletek embere. Most épp zéró indíttatásom (és időm) sincs írogatni. Meguntam magam. Ez van. Najó, valójában nemcsak ez hanem más is, de erről majd akkor, ha a papírok a kezünkben lesznek:) Nem, nem jön a következő gyerek...:D Házat szintén nem vettünk, sőt most már biztos, hogy nem is fogunk. És külföldre sem költözünk.:D

A Duckóról majd igyekszek írni egy 13 hós összefoglalót, még a Mackó szülinapja előtt:D

A méregtelenítésről pedig csak annyit, hogy csúnyán dugába dőlt. Egyedül az ananászlé fogyott el, a répáshoz és a cékláshoz hozzá se szagoltam. Rájöttem, képtelen vagyok ilyeneket csinálni a fiúk mellett, mert nincs akkora önuralmam, hogy végigasszisztáljam az etetéseket, belecsipegetés nélkül. Tudom, megint Sanyinak volt igaza...

Az edzés viszont egyre jobban megy, bár fejben még mindig hajlamos vagyok máshol járni. A figyelemelvonóék szintén elég jól elszórakoztatnak, sőt már az is kiderült, hogy a vazzegrudi eredeti neve szintén S (mint Sanyi:)) éshogy esténként ha vízszintesbe teszi magát otthon, uborkákat pakol az arcára, mert állítólag az rendkívül jót tesz a bőrnek. A másik szerint ( kinek neve Á.) az eper is hasonlóan jótékony, és végül szóbakerült még a rohadtbanán, bár az szerintük már máshová való....

Pénteken meg újfent hoztam a formám. Semmi komoly, csak nem akartam kétnap egymás után ugyanabban a pólóban virítani, ezért itthon gyorsan bedobtam két másikat, azt meg kihajítottam. De mert minden fekete volt, simán elnéztem a nagy kapkodásban, és a gatya repült. Aztán meg én az öltözőből kifelé nagy csalódottan, miután akárhogy is forgattam a pólókat, egyik sem volt alkalmas a nadrág szerepére:D

Még jó, hogy pont különautóval mentünk, legalább nem kellett ott dekkolnom másfél óráig. Ofkorsz, Sanyi nem lepődött meg...:D

Az edzés helyett így benéztem ápdétékhez, és szerváltam lisztet meg sütiket:) Egy kilót ugyanis fogytam, és szeretnék még pontosan kettőt, viszont lehetőleg úgy, hogy közben ne kelljen lemondanom az édességekről:P

Miután pedig magamhoz vettem a sütiket,  elszáguldottam a srácokért anyuékhoz (csütörtökön ottaludtak) és elindultunk Aquawördözni. Klassz volt, bár Levinél egyértelműen látszik a babauszi hiánya. Milán ennyi idősen sokkal inkább elemében volt, mondjuk akkor már vagy fél éve jártunk uszira. Kétségkívül hasznos, de ha eddig nem vittük, most már biztos nem. Nyáron majd úgyis hozzászokik a vízhez:)

És itthon a fotókat nézegetve arra jutottam, tényleg úgy megnőtt... Bár érdekes, mert én élőben nem látom ilyen nagyfiúnak mint amit a képek mutatnak:

az elmúlt hónapban nemcsak menni tanult meg hibátlanul, hanem átmászni mindenen, és felmászni mindenre...:)

A Mackót elnézegetve meg arra jutottam, boxolónak vagy atlétának pont megfelelne a kis gyíktestével:D

és nosztalgiáztam kicsit... ugyanitt, szinte napra pontosan 2 év elteltével

és hasonlítgattam is. +5 centi, +2 kiló, és 2x annyi haj Levi javára:)

és végül egy mosolygós:)

... aki máris magához ragadta a kanalat:)) Persze több kaja került a földre mint a szájába, de azért így elsőre szerintem egész ügyes volt:)

képekben meg valahogy így...

Azért megadtam a módját, na:D

Azt nem mondom, hogy olyan élvezettel ittam, mintha valami sokputtonyos lett volna, de be kell valljam, nem volt olyan szörnyű, mint gondoltam.

Mondjuk tény, hogy kissé sajátosra sikeredett ez az egész kúra, mert némileg módosítottam rajta. Az szintén, hogy rozskenyeret ilyen jóízűen még sose tömtem befelé:)) Leginkább persze sehogy, ugyanis nem kimondottan csípem.

Mostmár viszont ismerem a titkot, ami rém egyszerű: mindössze másfél deci 6-7 fokosra behűtött búzafűlé, és ha azt az ember egyszuszra lehúzza, garantáltan elképzelni sem tud jobbat, egy szelet rozskenyérnél:D Persze csaltam, mert kentem rá vajat, és meg is sóztam, de nehogymáá álánátúr kelljen lenyelni, úgy azér' mégiscsak kaparná a torkomat:D

Este félhétig nem volt semmi gond, hősiesen ellenálltam mindenfajta kísértésnek, és igaz, hogy a léből mindössze 2 deci csúszott (a többit körtelével helyettesítettem:)) de a kenyérből kevesebbet ettem. Utána viszont a fiúk nekiálltak vacsizni, ésmert a Duckó magához ragadta a kanalat (életében először evett egyedül, le is videóztam!) elég tetemes mennyiség landolt a földön.

És mit tesz ilyenkor egy higgadtságát megőrző anyuka? Mosolyogva feltakarítja...

Mérgesanyuka?? Sziszegve, de szintén összeszedi.

És végül méregtelenítős anyuka?? Hát négykézlábra ereszkedve keselyűként veti rá magát, és igyekszik az utolsó felvakarható falatig, mindent a szájába tömni:D

Utána persze beletúr még a maradékba, majd este 10 körül a férj későesti vacsijának szánt birsalmasajt-camembert-dió kombiból csak bekap néhány falatkát...

És miután pár karika jalapenot is hozzácsapott az esti rozsszelethez, a méregtelenítést inkább átminősíti egy sajátságos fogyókúrává. Aminek így voltaképp megvan az a hatalmasnagy előnye, hogy nem kell egész nap budiközelben ücsörögni:)

A mai nap pedig már jóval kellemesebb, a nagyrészt paradicsomon alapuló zöldséglé mondhatni finom, a rozzsal párban meg egészen fantasztikus gasztroélményt nyújtanak:)

Holnap viszont az ananászlé lesz napirenden, amihez úgyérzem valami könnyed sütike mégiscsak jobban passzolna...:D Mondjuk egy Norbiféle ápdét fánk, mer' az állítólag fogyókúrás, és a guru szerint 4-5 óráig tuti nem éhezek meg tőle.

Tudom komolytalan vagyok, de ha egyszer az egész élet egy nagy játék, minek vegyek komolyan bármit is...:D

Ps.: és mióta ezt megírtam, megkísértett egy perec (amit a fiúknak vettem:)) Sanyi szerint éhes oroszlánként vetettem magam rá:D

A Hupikékek hatása alatt:D

- anya mit ettél?

- kókuszgolyót

- had szagoljam meg a szádat! hmmm... ez tényleg kókuszpók! :D

Már megint fellökte Levit...

- ne bántsd Ducót, Ő kisbaba!

- nem ő nem kisbaba! Ő egy daganat

(gondolom a halkergetős digidagi daganattal azonosította szegényt:))

Levi épp tarhonyát evett, erre persze neki is megjött az étvágya, és már kérdezte is:

apa, mi lesz a vacsi? targonca?

reggel felhúztam a redőnyt, és az hercegfi szemébe sütött a nap. azonnal heves tiltakozásba kezdett:D

- ne hisztizz! napocska finom meleg, napocskát szeretjük!

- nem anya, nem szeretjük!! nem lehet megenni!!

Sanyi megígérte neki, hogy elmennek megnézni a Csizmás kandúrt, ami hozzám már így jutott el

- anya képzeld! apa vesz nekem kandúrcsizmát!

Annyira szeretjük ezt a korszakot! reggeltől estig lehet rajta nevetni, csak elvétve hisztizik (vagy még annyit se) és még mindig bújós. Ha lehetne, most tényleg megállítanám az időt, mert eszméletlenül imádnivaló!!:)

Vasárnap este van, és itt szuszogok a kanapén, mint valami hatalmas bálna:D Őőőő, vagyis az tud egyáltalán szuszogni?? Nem voltam túl nagy koponya bioszból, bár tény, hogy a mateknál jobban ment, mondjuk a bálnák élete című fejezet asszem kimaradt:D Na nem téma, mer most úgyis a mérete a lényeg, vagyis az, hogy kábé akkorának érzem magam, mint egy ámbráscet (napersze a kockafej nélkül:))

Szóval az a szitu, hogy be van már hűtve az üveg pezsgő búzafűlé, ami az 5 napos méregtelenítő kúra szerves részét képezi. Azaz holnaptól kizárt mindenféle belezabálok az összes kajába, és megeszem a fiúk maradékait tipusú megmozdulás, és mert ma nem sikerült megsütnöm a rozskenyeret (amiből lehetne enni napi 2 szeletet) marad a fűlé, meg pár liter víz. Mert gondolom a csokitorta, amit a kenyér helyett sütöttem, nem illeszthető bele a kúrába...:D

Arról viszont halvány lila sejtésem sincs, hogy mi volt velem a héten. Valószínű a gyomrom megérezhette a közelgő ínséges napokat, és őrült zabálásra kényszerített. Képtelen voltam megálljt parancsolni, és szinte mindent felkajáltam amihez hozzájutottam. Tegnap reggel már 54-et mutatott a mérleg, és hiába az a kőkemény egy kilométer, amit ma a zöldségesig megtettem a fiúkkal, nem lennék meglepve, ha holnap ennél is több lenne a versenysúlyom...:D

Az szintén vajmi keveset számít, hogy délután becsülettel takarítgattam. Ráadásul nemcsak a kilók tekintetében nem látszik, hanem úgy egyáltalán sehogy. Egész és széttaposott tarhonyadarabok mindenhol (mer a Duckó már most el lett rontva, és viszem utána is mindenhová a kaját...) csokitorta és kenyérmorzsa darabkákkal tarkítva az összképet. Vasárnap esti csendéletnek  mondjuk elmegy...

És más téma, de a molyok még mindig repkednek, pedig a Pusztító becenévre átkeresztelt szívszerelmem, a héten több körben szippantott be minimum tizenakárhány példányt. Ez elég jó megoldásnak tűnik, és főként azért, mer' én képtelen vagyok még egy lepkét is agyoncsapni, így viszont nincs olyan érzésem, hogy megöltem isten egy teremtményét. Ugyanis ha elég leleményes, még kimászhat a porzsákból a csövön keresztül:)) Ha meg nem, Sanyi ígért valami temetésfélét, hátha az megnyugtatja a lelkemet.

Már megvan a halotti beszéd is:

Ó moly!! Itt van hát a tested, oszolj!

És annyira jófej, hogy megígérte még azt is, rakunk mellé egy darabka szövetet, hogy a túlvilágon is legyen mit rágcsálnia:D

Najó, mára ennyi, több értelmes mondat most nem jut az eszembe, de holnap beszámolok a salakmentesítés első napjáról:)

Továbbá ígérem, írok majd a srácokról is, és nemcsak azért, mert Sanyi már húzza a száját, amiért a hülye sztorijaimmal pakolom tele az eredendően babablognak indult naplót, hanem mert ha belegondolok talán akad ez az. Mondjuk tény, hogy nincsenek túl nagy események, ezért vagyok kénytelen magamat előtérbe helyezni... hehe:))

Egy tortafotót viszont feldobok, és ajánlom a receptet mindenkinek, mert egy veszélyesen finom csokis-gesztenyés trüffelről van szó. Gordon Ramsay Vasárnapi menü c. könyvéből származik, szóval nagyon ott van:) A teljes recept ITT, egyáltalán nem bonyolult, persze én a gesztenyefőzést kihagytam, és egyszerűen egy 25 dekás gesztenyepürével helyettesítettem. Ez volt szilveszterkor is a desszert, elég jó választásnak bizonyult:) Most mondjuk próbából tettem bele 5 deka lisztet meg némi szódabikarbónát ( és csak féladagot sütöttem) de Sanyi szerint, és szerintem is az eredeti a tökéletes, ami fele ilyen magas, és rendesen krémes!! 35-40 percet sült, a közepe remegős maradt, de kitéve a hidegre teljesen megszilárdult.

Elolvasom »

Új év, új kezdet:)

Szóval az a nagy helyzet, hogy kedden végre vettem egy hatalmas levegőt.

Egyszerűen nem bírom tovább az idomtalanságot (vagy inkább izom?:)) és elegem van, hogy a hasam simán vetekszik egy csüngőhasú anyakocáéval.. Oké többnyire akkor ha épp ülök, ha állok inkább egy 12. hétbeli terhesség jutna eszembe elsőre, és egy jóllakott napközis másodjára.

Nyilván soha a büdös életbe nem leszek tökéletes, és annyira nem is célom, de azt mondjuk szeretném, ha pár árnyalattal jobban festene a tükörkép:D

Na ennek fényében kedd délelőtt leadtuk a fiúkat a dédiéknek, és negyed óra múlva a konditerem falai között kezdődött a bemelegítés. Már akinek...

Miután elintéztem egy rendkívül "fontos" telefont, lehuppantam arra a bringára, ami mellett az a lassan 50 körüli szőke, fél fejem méretű- szilikonmellmaca is tekert, akivel anno 2007-ben dumálgattunk néhanapján, mindenféle érdekfeszítő témáról.

-Szia! hogyvagy? miújság? ááá!! aha. tényleg?? dejólnézelki 2 gyerek után! annyira nem, tudod van rajtam még 3 kiló, és a bőrőm sem az igazi. Ó igen, bizony ez a korral jár. mi?? 31??? najó ne röhögtess.

A többi fontosra nem emlékszem, ésmert Sanyi közben végzett a bemelegítéssel, én meg az imitációval (ami alatt baromra meg is szomjaztam) gyorsan szerváltam egy málnás ásványvizet. Anélkül ugyanis nem menne az edzés:D

Úgy negyed óra múlva, túl 2 széria combizmon ( vigyázat, hirtelen igazi gyúrós csaj lettem:)) a tükör előtt hasbehúzósan sétálgatva így ítéltem meg:

- na. hát nem is vagyok olyan kövér, nem?? inkább csak egy puhatestű...

- tényleg nem. de tudod mi vagy? egy nagy trotty!  viszont látom, szép piros vized már van. persze az kell is, mert már izzadtál vagy 1 litert... (ó annyira imádnivaló nem?:))

10 perc múlva a belsőcombnál:

- na hanyadik sorozatnál tartasz?

- őőő, izé, hát asszem a... mittudomén. nem tudtam figyelni... de azér' nyomom ám rendesen!! Tudod: kemény vagyok mint a fagyottegér:D

- de így nem lehet (mondá a szigorú személyiedzőm) ha fejben nem ott vagy, nem ér semmit.

Nemááá, hát pedig a tükörben úgy láttam, hogy a fejem a helyén, persze ami benne van, már más kérdés:D Az szintén, hogy a szöszi bögyike pont velem szemben emelgeti a rúdját, így a tükörben nem a súlyoktól enyhén eltorzult arcomat (és dagadó izmaimat:)) nézegethetem, hanem az Ő didkóit. Ettől viszont kezdem cefetül érezni magam, amiért sem a sors, sem valami plasztikai jótündér nem áldott meg hasonlókkal... ésplussz ami volt, az is leeresztett. A legrosszabb meg, hogy hiába csináltathatnék, egyszerűen nem visz rá a lélek, mer belémépült az az ideológia, amiszerint úgy kéne elfogadni magam, ahogy vagyok. Ez elég nagy kihívás a mai világban, de ha a spirituális utamon akarok maradni (tegnap este olvastam ki a 12. felismerést is, eszerint elég jól haladok:)) és képes vagyok mindenkinek szónokolni, hogy fogadjuk el magunkat olyannak ami megadatott, akkor illene szem előtt tartanom. És bár állítólag vannak növesztő kapszulák is, annyira nem estem a fejemre, hogy elhiggyem. Ez van, sose leszek bögyi:D

Na a következő figyelem elvonó tényező(k) az ott gyurmázó IQ nindzsák párbeszédei...

- szálkásítunk vazze??

- ja vazzeg. mint egy szálkásszőrű tacskó höhöhö

- mivan szálkamatyi??

- höhöhö ez jó volt, szálkamatyi:D hallod szálkamatyi??

- te figyu!! olyan felsőtestem lesz, hogy reptéren az átvilágítóból kiszednek, aztán a biztonságiak bevisznek egy terembe, levetetik a cuccot, és kifaggatnak, mitől van ilyen izomzatom. hogy hol lehet ilyet kapni. höhöhö

és gyurmarudi a szöszkének

- te, ha lenne egy Aston Martinom abba beülnél mi??? Arra buknak a csajok, azzal bármit lehet höhöhö.

persze a gazdasághoz is ért:

- vazzeg, valakiék elintézték a forintot. európában meg asziszik, ott írják a törvényeinket... vazze, mi van itt...

Úúúú tényleg mivan, és végül nekem is dumált valamit a tévében száguldozó bobosokról, de csörgött a telefonom, és nem értem rá figyelni:D

No és akkor 2 nap edzés+2 vörösfejűre izzadós tollasozás után (kedden 7-9-ig párosban, és szerdán 8-9-ig egyéniben, mer tényleg fitnesszlédi lettem:)) tegnap végre bezsákmányoltam a méregtelenítő kúra löttyeit is, amit Sanyi így nyugtázott:

1, amikor meglátta a dobozt:

- mi ez?? de mivan, mért vagy mérges??

2, a konyhában:

- képes voltál megvenni kétezerért ezeket??

- tévedsz, hatezer volt:D

- tudtam, hogy nem lehet elengedni egyedül vásárolni!! De mégis hogyan gondolod? Te aki félóránként nyitogatod a hűtőajtót, és belecsípsz mindig valamibe?? Kizárt, hogy öt napig azokat igyad...

Pedig eskü megiszom, bár kicsit csúsztattam, mer' a hétvégén még bűnözök egyet, de hétfőtől tényleg indul a téma.

Asszem hamarosan igazi bombabambaanyuka -vagy miaszösz- leszek... hehehe:D

az őszinte:

- Anya, neked milyen színű a fogad??

- fehér

- nem anya, neked nem fehér! neked színű!!

bakker mekkora égés, el kell mennem fogfehérítésre...:D

és a sumák:

- Apa, ehetek rágót??

- ebédeltél kisfiam?

- Őőőő... igen ettem! De nem kell megkérdezni anyát, jó?

a kenyérhéjfóbiás, aki épp mákos beiglit eszik:

- anya nézdcsak milyen ügyes vagyok!! leszedtem a héját!!

öntudatos:

kisfiú vagy kislány vagy??

- nem, én a Milán vagyok!

apa is a szerelmem, és te is az vagy!!

- nem anya! én nem a szerelmed vagyok!! én a JáróMackó vagyok!

kakivédnök esemény után, az arrajáró végeredményt megnézni igyekvő Duckónak:

- Ducó nem!! menjél el innen! nem nézheted meg!! az a Milán kakija! :D

és pisilés közben (miután észrevett egy hajszálat a biliben)

-hajszál, hajszál menekülj!! vigyázz jön a pisim

amitől Bartos Erika rémboldog lenne...:D

kakilt, leszáll, megnézi, és felkiált:

- anya nézd!! ez bogyó és babóca

a szagfelismerő:

beszállunk a liftbe, körbeszagolja, majd kérdez és válaszol

- anya, ez milyen szag?? ááá igen, pókemberszag

a száját fájlalós ( volt egy apró seb, a  sarkában)

- apa megpuszilod?? tönkrement a szám...

és a sírós:

anya, töröld meg a szemem, folyik

városban utazós:

- anya az mi?

- egy bank

- aha egy bank. ááá már értem!

Érdekes egy év volt a 2011.... jól indult, és tulajdonképp nem lett rossz a vége, de közben nemkeveset veszítettünk, amivel lőttek az álmainknak... Hát mit ne mondjak, közel volt padló, de összevakartuk magunkat, mert valószínű okkal történt mindez. Nekem szinte már eszembe sem jut, pedig most baromi jól jönne az a pénz. Ez van, menni kell tovább, értékelni a meglévő dolgokat, és bízni, hogy előbb-utóbb majd úgy lesz, ahogy megálmodtuk:)

hónapokra lebontva:

várakozásokkal teli január: Levi aludjon végre éjszaka is. Milán meddig nézi még játszótérnek a rötyit, és vécécsészének az egész lakást?? Oké kissé korai volt szabadjára engedni pelus nélkül, mert nagy örömében gyorsan a nappali közepére tojt. Meleg pite a lakásban barnába lépni, de nekem még ez is sikerült:D

február: mondhatnám úgy, hogy besíelve a harmadik x-be, mert tulajdonképp csak pár nap volt a Nassfeldi utazás, és a 30. szülinapom között. A sielés klassz volt, még úgyis, hogy a Duckó esténként hajnal egyig nyomta a műsort. Pech, hogy pont ott kapta el a szorulás, de túléltük, ahogy én is a szülinapot, és közelítve a 31-hez elmondhatom, elég jól érzem magam a klubban:)) jó lenne pár évig kerek harmincnak lenni...

március: meguntuk a hideget, és kirepültünk Kanárira, ahol másnaptól kezdve a hazautazásig alig volt melegebb 20 foknál. Persze így is király volt, olyannyira, hogy itthon Sanyi a tükör előtt álldogálva úgy döntött, nyáron kiköltözünk, mer úgyérzi a hajának jót tesz a tengeri levegő:D Nem vicc, tényleg innen jött az ötlet, én persze azonnal rábólintottam, és júniusra lakás is lett.

április: ismét Tokajban néztünk a poharak fenekére, már amennyire ez egy háromhós cicifüggő mellett lehetséges volt. Ezt a kellemes hétvégét leszámítva, ez maga volt a feketehónap, itt úszott el minden...

május: huzogattuk egymást a gödörből, és hangulatjavítóként gyorsan telkek után kutattunk. Érdekes történet, mert miután elvesztettük a sokat, rájöttünk, hogy ahhoz, amit szerettünk volna, majdnem feleannyi is elég, az meg elvileg így is meglesz. És oké le kell mondani néhány dologról, de nem ez számít. Május végére aztán úgy tűnt, megvan a tökéletes telek, de végül nem az lett, sőt még most is ott tartunk, hogy nem tudjuk mi lesz. Ma épp találtunk egy félkészt, ez akár jó is lehet. Hát egy a biztos, minden nap tartogat valami izgalmasat.

június: készülődés a nagyutazásra, hónap közepén induló. útközben néha kérdések önmagamnak, arra vonatkozólag, hogy biztos normálisak vagyunk??? alig 1 hét elteltével kiértünk, és kezdetét vette a megahosszú nyaralás.

július-augusztus: nagyon élveztük a szigetlétet, és bevallom én még ráhúztam volna szívesen pár hetet:))

szeptember: hétvégente balcsi, Duckóm végre elindult négykézláb, mondjuk ettől (a várakozásommal ellentétben sajna) nem ordított sokkal kevesebbet. Hóközepén úgyéreztem minden szintem szörnyen elfáradtam, és befejezem az írást. Persze nem én lettem volna, ha megteszem...  A marasztaló kommentek és mailek miatt képtelen voltam eltűnni, nehogy bárkinek ezért rossz legyen:D Mit ne mondjak, elég komolytalan volt a dolog, mert ha jól emlékszem, bő 1 hétig tudtam távoltartani magam a blogtól... azalatt viszont rájöttem, mennyire szeretem ezt az egészet, jó leírni a történeteket, ráadásul ha ezzel szerzek néhány vidám percet az errejáróknak, akkor pláne megérte.

október: jöttünk-mentünk, tervezgettünk, de mert továbbra is lassan alakultak a dolgok, nyugtonmaradtuk a seggünkön. Pedikűröztettem egyet a halakkal, és volt estényi kimenőm is itthon. Ezutóbbi alatt szinte újjászülettem, amire nagy szükségem volt, mer' a Duckó kezdett kikészíteni az alvások minimalizálásával, de főleg az ezzel járó hisztikkel. Valamikor hóközepén végzett a cicivel is, azóta két kiürült tejeszacskóval élem a mindennapokat...:D

november: este a Villa Fioréban, ahol sikerült leküzdenem a finnyás énemet, és belemerültem a büdösvízbe. Itthon kísérletek a konyhában: szottyadt macaron, rághatatlan héjú kenyér, és egy majdnem lefüstölt robotgép.:D

december: erre tuti mindenki emlékszik, úgyhogy nem részletezem, csupán annyira, hogy a nagy kreatívkodás közben saját kardomba dőltem, és megint egy nagy kapkodás volt minden. Duckó elmúlt egy, elindult hálistennek, így valamivel egyszerűbb az életem, de megváltást majd  az elkövetkező fél év letelte jelent (elvileg).

Ez az év meg elég izgi lesz, ha kívánni lehetne ezeket mindenképpen: egészség, szeretet, béke, plusz egy kertesház:)

és egy kis évzáró statisztika: a legtöbben a guglin keresztül, majdpedig a Csöppkeblogról érkeztek. Szorosan ezt a Czaherblog és Lillusék követik, de top ötös még Cucka régiblogja, nameg Orsi a svájcikalandokkal:)

Magyarország után a legtöbb kattintás Romániából jön.

új látogatók közül rengetegen, egy szülinapi tortát keresve jutnak el ide.

És végül csak az elmúlt 2 hétből néhány gyöngyszem:

kire hasonlít a gyerek szimulátor (???)

basszus storik

50 év felett tilos tangban járni tábla

miért fájhat levi golyója

kádból kanapé

www.vastag, téli nadrágok 8 hónapos fiúkra. hu

Amikor már tökmindegy hogy hol, csak valami legyen alatta.:)) Persze kellett hozzá egy találékony, és a harminc kilónyi gyereket+babakocsit simán eltoligáló nagyi is:D Azt meg nagyon nem bánnám, ha a Duckó is átvenné ezt a jó (elalvó) szokást...

- hát nem csíptem be... pedig a keddi borkóstolón fél deci után szétröhögtem magam a fiúk hülyeségein (fitymaszürkület meg hasonlók...) és gondoltam ha már hazai pályán leszünk (ergo nem kell vezetnem) pláne csúsznak majd a dolgok, aztán mulatunk:D De be kell látnom, nem vagyok valami nagy alkesz...  Belémtöltöttek egy pohárka barackos pezsit, ami után majd leszakadt a hátam (???) és olyan szarul lettem, hogy a meggylén kívül csak kólával mérgeződtem hajnalig:D

- mára a konyhát muslicák szállták meg,

a lakás többi pontján molylepkék, akik vélhetően valami madárkajából keltek ki pár hete,  és akik  kicsit sem riadnak meg a Mackótól, amint felszólítja őket, hogy tegyék fel az összes kezüket. Bár úgy tűnik csak egy szájhős elől repkednek, mer miután az apja kinyírt egyet, azonnal feltámadt benne az állatvédő, hatalmas hisztibe kezdett, és alig tudtam megnyugtatni, hogy:

- egyrészt van még elég belőlük a lakásban (ójeee), másrészt meg ugyan tényleg nem szép bántani semmiféle isteni teremtményt, de apa most mégis kénytelen volt, mer különben a csúf lepke lyukat harap a gatyájába. Az részletkérdés, hogy a maradék nemtomhány mit fog kirágni, a lényeg, hogy a lepkevédnök 10 perc után abbahagyta a hüppögést, talán vette az adást, és remélem nem szenvedett maradandó lelki sérüléseket:D

és ugyan ki gondolta volna, hogy az óév utolsó napján se tudtam meghazudtolni önmagam:)). pedig tényleg úgy tűnt, hogy végre időben vagyok. Fél hatkor már csak azon variáltam, melyik felső legyen a befutó, nyár óta ugyanis csöppet módosultak a domborzati viszonyaim (felül homorú, alatta domború:)) szóval a hátul derékig kivágott pillangós gyönyörűség elég szarul festett, még a láthatatlannak álcázott szilikonpántos cicifixel is. És oké, hogy csak a barátainkat vártunk (meg a fiúkat vissza anyuéktól) de nehogymá' ne a maximumot hozzam ki a maradékból:D Mondjuk a hatodik próba után megoldottam a helyzetet, viszont ezután csak besültem...

történt ugyanis, hogy mióta Kanáriról hazajöttünk, egyszerűen képtelen vagyok összedobni egy nyamvadt videót. Gondoltam ezt majd az év utolsó napján pótolom, ha már úgy hirdettük be a szilveszteri vacsit, mint egy élménybeszámolóval egybekötött óévbúcsúztatót. Mindenki kíváncsi volt, tehát 8 körül szépen betelepedtem a kanapé sarkába, és innentől kezdve a laptop mögé bújt háziasszony szerepét töltöttem be, az év hátralévő óráiban. Csakhogy hiába volt meg fél tízre minden, a gépem folyamatosan fagyott, a francos múviméker meg a legkisebb hajlandóságot sem mutatta elmenteni a negyed órányi anyagomat. Esküszöm ekkorát még nem szívtam semmivel, így persze megint kénytelen voltam megválaszolni Sanyi interpellációját arra vonatkozóan, hogy mért kell mindig mindent az utolsó pillanatra hagyni. A válasz újfent az elcsépelt mentegetőzés volt:

- tudod, azt hittem, hogy... mert ez tök egyszerűnek tűnt... és ha az a szemét gép nem szórakozik (akkor minden hepi)... oké, lehetett volna előbb is ezt aláírom, de előző este már nem volt energiám. ja hogy mondjuk októberben. ühüm, igen. őőő, asszem igazad van. és ja, a gépemet is rég lecserélhettem volna. te megmondtad, csak én biztos voltam, hogy mindegy mit mondasz, mer úgyis meg tudom csinálni:D

hát mégse. van ez így is, de most legalább nyertem még 2 hónapot, és ugyan tudom, hogy addig ugyanúgy teli leszek halaszthatatlan tennivalókkal, azér valahogy csak összehozzuk.

ezt a kis malőrt leszámítva egyébként nem volt rossz a " nyugger buli", és még a srácok is egész jól bírták: Duckó fél 12-ig, Milán viszont életében először nem várta meg az éjfélt, kidőlt negyed körül. Mi hajnali fél ötig dumáltunk (éjfél után feladtam, és bekapcsolódtam a társasági életbe:)) úgyhogy nem volt üdítő élmény reggel nyolckor arra ébredni, ahogy Levi épp igyekszik átmászni rajtam.

és nem elég az álomkór, kerek egy napja lencsét eszek párolt káposztával, -megszakítva reggel egy hagymás tojásrántottával a láncolatot- szóval most kábé ki se merek menni az erkélyre, nehogy elszálljak mint egy lufi. Asszem 4 hónapos terhesen volt ekkora a hasam... najó, az a helyzet, hogy gyakorlatilag nem csak ezeket, hanem úgy mindent felfaltam ami az utamba került. Persze ma utoljára, mert holnaptól -de legkésőbb keddtől - élesedik az edzéstervem. Sőt, kinéztem mellé egy 5 napos méregtelenítő kúrát, ami búzafűlével kezdődik, aztán zöldséglével folytatódik, végül a gyümölcslevek is képbe kerülnek, s ha képes vagyok végigcsinálni, köbö 2 kiló salakanyagtól szabadulok meg.

valszeg a budin fogom tölteni a napjaimat, de ígérem onlájn leszek, nehogy valami kimaradjon a nagyonfontos életünk, mégfontosabb pillanataiból:D

csakmert éleződik a házépítés is, első körben január húszig az fog eldőlni, hogy meddig nyújtózkodhatunk... közepes ház, kisház, sufni, jurta... esetleg egy halógödör, ha a nemzeti valutánk véletlen elszállna. azér' nagyon remélem, nem véletlen ettem meg egy vagon lencsét.

Ui.: ha már mások is, akkor én is: köszönöm mindenkinek aki olvas, hogy olvas. aki néha ír is, annak külön puszi (aki többet ír, annak 2:))  jólesik a visszajelzés, persze a statisztikán úgyis látom, hogy itt vagytok♥

Köszönöm!:)

Mindenkinek, az eljövendő 2012-es esztendőre...♥

dec. 24. délután 1...

S: na akkor hogy legyen??

Én: eldobom a srácokat a dédiékhez

S: mikor jössz vissza?

Én: 2 körül. de mire hazajövök, légyszi vedd elő, és állítsd fel!!

S: elmúltak már azok az idők szívem...

Én: tudom... a fára gondoltam:D

Szóval. Szép és jó, hogy az elmúlt 2-3 hétben baromi kreatív életet éltem, ennek eredménye mégszebb, meg állítólag mindenkinek ízlett minden, de azért rendesen elcseszerintettem az időmet...

ebből (is) kifolyólag rohadtul égett a bőr a pofámon, amikor szombaton a megbeszéltekhez képest órás késéssel hívtam a nagyimat, hogy mindjárt odaérek a srácokkal. Szegénykém mondta, akkor meggyújtja hamar a gyertyákat, én meg rávágtam, hogy oké persze, csak előtte küldje már le Jánosbát a fiúkért, mer' nekem halaszthatatlan elintéznivalóim vannak. Az üzletek ugyebár kettőkor bezárnak, ezért rohannék tovább... persze visszafelé majd mindenképp felmegyek, és akkor megnézem én is a fát, bekapok párfalat beiglit, meg hasonlók. Tudom, rosszabb vagyok mint a szörnyelladefrász, ráadásul most még mentségeim sincsenek...

afelől viszont van némi sejtésem, hogy 24.-én délután fél kettőkor mennyire örülhettek nekem. Csupán a fél Librivel kerestettem azt a könyvet, amit előző nap ki tudja miféle megfontolásból hagytam a polcon egy másik üzletben....

- szia! lehet kapni nálatok az xy könyvet?

- sajna nem, mi abból nem kaptunk

- bakker azt a hülye tyúkagyamat, mér nem vettem meg tegnap biztos ez?? nem néznéd meg a gépben?

- pillanat. nahát, mégis van belőle kettő darab

- jessssz. akkor meg kéne találni gyorsan, mielőtt bezártok. anélkül ugyanis nem szeretnék innen kilépni...

és ettől kezdve úgy 10 percen keresztül rohangáltunk hárman, hogy vajon hová tűnhetett az a két nyamvadt példány. Persze nem ott volt ahol lennie kellett volna, de mázlimra megtaláltuk, úgyhogy már az sem érdekelt, hogy a pénztárnál enyhén célozgattak rám meg a hozzám hasonló (utolsó pillanatban) vásárolgató homoszapienszekre azért, amiért nem otthon készülődünk, hanem ott bóklászunk. Nem kezdtem el sztorizgatni, hogy mondjuk  mér nem épp a káposztát párolgatom estére, inkább vigyorogva megpendítettem, hogy tudjátok ilyenkor a legjobb vásárolgatni, mert már lefutott a tömeg.:)) Nemértették... szerintük már minden elfogyott. Francba. Ezekszerint kezd romlani a látásom:D

Na a  kreatív boltban viszont inkábbcsak sajnáltattam magam, miután a nagy üvegválogatás közepette beszólt a csajszi, hogy 10 perc múlva zár.

- óóó egy perc és itt sem vagyok! éppencsak ezt a pár üveget szeretném, mert hiába jártam erre kismilliószor az elmúlt hetekben, sosem volt annyi, amennyi nekem elég lett volna. És különben is, tudod van két fiam, akik mellett nem egyszerű az élet, úgy meg pláne nem, ha az ember lánya mindenféle saját kezűleg gyártott dolgot eszel ki karácsonyra.

Na ennyi elég volt, máris elismerően pislogott rám a csajszi, és emelte a képzeletbelit:D

Miután végeztem, gondoltam szerzek némi halászlét Sanyinak estére, de mert a hely ahonnan hozni szoktuk a telefont se vette fel, nem kockáztattam, inkább anyuék felé indultam. Ott persze kiderült, hogy az öcsikém szerint nem én vagyok a királynő (bakker, pedig azt hittem igen:)) aki miatt majd 10 perc alatt lepaszírozzák azt a sűrű halas trutyit. Oké, akkor legyek csak hercegnő, jó lesz úgy is, hogy este áthozzák:D

Végül fél három körül értem haza, és gyorsan beizzítottuk a fafelállító prodzsektet. Elsőkörben ki az ágyneműtartóból, majd összerak, ágakat kihajtogat, feldíszít, mindezt egy órás rekordsebességgel. Közben azon keseregtem, hogy rohadtul unom már ezt a műfenyőt, és jövőre ha végre költözünk, egy hatalmas igazit szeretnék!! Persze a zöldebbik felem közölte, hogy arról még úgy sem lehet szó, ha utána majd bedobjuk a kandallóba, ergo nemcsak áll pár hetet a nappaliban, hanem fűtünk vele. Én meg kiakadtam, mer' nem mindegy, hogy melyik fát miért vágják ki, ha ezzel is, azzal is fűtünk?? Na lényegtelen, egyrészt mert úgyis igazi fánk lesz jövőre, másrészt mert az végül jobban izgatott, hogy elkészül-e időben Villám McQueen kábrió változata, ami voltaképp a lassan oldtimer státuszba kerülő sárga elektromos kisautóból alakult át a piros mesehőssé, mert a Mackónál Verdaőrület van a köbön, és hátha elhiszi, hogy ezentúl egy igazi Villámmeklínnel gurulhat a garázs oszlopai között.

Jellemzően még szeptemberben találtuk ki, hogy ez lesz az egyik karácsonyi ajándéka, úgyhogy mért állt volna masnival átkötve szombat délután a fa alatt... Négykor az előszobában állomásozott, Sanyi próbálkozott kinyomtatni a rávaló matricákat, csakmert előzőleg spúrok voltunk, és nem akartunk 10 rugót fizetni egy matricásnak...

Azért azt negyed ötkor már sejtettem, nemhogy vacsora nem lesz hat körül, de az is kérdéses, hogy elkészül-e az autó. Annyit beszéltünk meg, hogy majd csörög, ha végzett, addig meg a dédiéknél múlatjuk az időt. Végül persze felülmúlt mindenféle várakozást, és fél hatkor már hívott, hogy indulhatunk. A srácok a hazáig vezető ezerötszázon egyetlen pillanat alatt dőltek ki, így itthon azonnal nekiestem Villám ezüstfelnijeit a frissen szerzett festékemmel átkencézni. Eredetileg ugyanis piros, és hiába dumált Sanyi, hogy Milánnak tökmindegy, azér' had legyen már nyomokban hasonlóság a két verda között.

Nade mit vesz egy kapkodó és az utolsó pillanatban vásárolgató anyuka?? Akryl helyett, textilfestéket... És mikor veszi észre? Miután lefestette mint a négy kereket:D A férj meg szokás szerint csak fogja a fejét, de már nem kommentálja az eseményt.

Elsőként aztán Levi ébred, és tökhiába az ajándék bébitaxija, azonnal a piros autóba ül be. Mindeközben elkeni a műanyagon száradni alig akaró festéket, én mind a hét fejemmel tüzet okádok, hogy ne olálkodjon már a kocsi közelében, a vacsora sehol, Sanyi ajándékai pedig a szekrény mélyén.

Igazi szentestés idill, by me:)) És hét körül sikerült űberelnem mindezt, miután gyorsba betoltam a sütőbe egy mirelit sajtos-zöldséges panírozott izét, hozzá csilis sajtgolyókat, és köretként zacskósrizst főztem:)) Tudom gázgizi vagyok, de lélekben készültem a másnapi ebédre, és különben meg annyira elcsesztem az időt, hogy többre nem futotta. Az a mázlim, hogy Sanyinak egy mákostészta is kielégítő lett volna, úgyhogy Ő nem akad fent azon, ha nem rittyentek többfogásos menüt.

Másnap azért persze kitettem magamért, igaz egy helyett fél négyre lett kaja (hajnali háromig dumáltunk a hugival, így fél tíznél hamarabb nem akaródzott kimászni az ágyból) de volt lazac, kapros juhtúróval töltött rántottgomba, párolt brokkoli, jázminrizs (nem zacskós:)) leves, meg úgy 5-6 liternyi madártej. És mondjam, hogy pénteken addig nézegettem a gombát, amíg végül nem vettem meg, vagy megvettem de felszívódott, szóval a lényeg, hogy anyutól kunyiztam...:D Hát valahogy a végére elfogyott a lendület, és nem voltam csúcsformában:)) A nagyszülőknek szánt képek szintén az utolsó utáni pillanatban lettek kiválogatva és nyomtatva (noha októberben már kitaláltuk) így amikor anyuék betoppantak, még simán rákiabáltam Sanyira, hogy ki ne nyissa a szobaajtót, mer' a pálinkásüvegeket pingálom épp:))

És voltak még hibák, de letojtam. Gyűrött a terítő?? Vasalja ki, akit zavar. Lehet enni rajta így is. Mondjuk nem volt téma, apu egyedül azt nehezményezte, hogy mér' egy lavórra hajazó hatalmas műanyag bödönből kell kiszednie a levest. Hát basszus, ugyanolyan íze van így is, most nem mindegy miben rakom oda?? Unom a hülye szokásokat, szóval asszem korszakalkotó leszek, jövőre az ajándékokat is csak sima vékonypapírba csomagolom, amivel utána ablakot tudok pucolni.

Csakmert: fél óra csomagolás, 2 perc alatt landol a kukában. A sima papírt is fel lehet dobni színes szalagokkal, azok utána megmaradnak, a papír meg hasznosul. Ennyi.

A srácokat úgyis a beltartalom érdekli, nekem meg idén a legszebb ajándékom Andi egy mondata volt, amit a nagy rohanásban végül csak véletlen vettem észre, akkor viszont nem tagadom, potyogtak a könnyeim.:)

Egyébként nem vittem túlzásba a fiúknak szántakat. Duckó a bébitaxit kapta, ami telitalálat volt, csak kár, hogy nincs rajta off gomb... Milán a pirosautót, ez annyira nem hozta lázba, viszont egy másik verdás játék már annál inkább. A hupikék törpikés dvd abszolút nyerő volt, és a Gyurmalin nevezetű csodagyurma (ami metálkék, pattog, nyúlik a végtelenségig, törni is lehet, szóval baromijó) szintén vitte a prímet, már régóta szeretett volna egy ilyet.

Mondjuk nekem is tetszik, elég jól el lehet nyomkodni, ami kiváltképp hasznos, ha épp az őrület határán állok. Tegnap rejtélyes módon a Duckó nyakán is szétkenődött néhány csipet, és még jó, hogy nem egy zöldet vettek Sanyiék, mert első blikkre tuti elkapott volna a rémület, hogy a kezd Shreckké válni...

A legnagyobb sikere egyébként a tojsztoris Buzz-os kilövő micsodának volt, ami a napvégére persze bemondta az unalmast, már nem lőtte ki a polifoam lövedékeket, de legalább zenél még mindig. Arra is pont jó volt, hogy reggel üldözőbe vegyen egy molylepkét, fel a kezekkel csatakiáltással (tuti halálra rémült szegény moly...:)) úgy röhögtem, követte amíg látta, ráfogta a fegyvert és kiabált:D

Marcinak szintén bejött a mini billiárd, mondjuk ebben volt némi önös érdek, már tavaly kinéztem magunknak:) Persze Duckó miatt nehéz játszani, de nyomtunk már jópár kört így is:)

Záróakkordként pedig:

Duckó everywhere és elront mindent: Villámmeklín kormányára ma úgy ránehézkedett , hogy azonnal letört, és csak a duda maradt meg belőle... Most örülök, hogy nem valami többtízezres kocsit vetünk neki, az jobban fájna...

ajándéktolvajok:)) épphogy kirakta a jézuska Marciét, máris megjelentek, Milán bontotta volna, Levi meg...:D

♥ Szeretettel teli ünnepeket kívánunk mindenkinek!:) ♥

Egyetek sokat, hízzatok keveset....:D