Az MTA Pszichológia Intézetének Fejlődés-pszichofiziológiai laborjában jártunk ma, ahol egy kutatás alanya volt a Malac, amiben a gyermekek beszédfejlődését vizsgálják. Nemsokára megkapom az eredményt is, kíváncsi vagyok nagyon:)

Szóval szélkakas... És nem, nem arra a kovácsoltvasra gondolok, ami néhány tetőn figyel:)) Csak egyszerűen ez a szó ugrott be elsőként reggel negyednyolc körül, amikor a Malacnak egy hatalmas pukkantás következtében kipattantak a szemei... Az eset előtt fél perccel ébredtem fel, és elégedetten konstatáltam, hogy kicsifam édesdeden húzza a lóbőrt:) Ez annak fényében, hogy ismét háromnegyed tizenkettőkor hajtotta álomra a pici buksiját, nem tűnt meglepőnek:) Gondoltam ezért, hogy lesz még itt legalább egyóra alvás, de kb. 3 másodperc leforgása alatt a következő történt: egy nagy durr a pelusba, ettől megijedve szemek azonnyomban kipattannak, és a helyéről vigyorogva kimászva, már bújt is hozzám, ezekután pedig mondanom sem kell, visszaalvásról szó sem volt:))) Így látva a puki utáni összerezzenést, kiderült számomra, hogy tulajdonképpen ez a pelusban támadt szelecske keltette fel a kiskakast, úgy most, miképpen ezelőtt már számos alkalommal:))) De sebaj, a lényeg hogy minden rendben működik odabent:)) És igen, a délelőtt másik fontos eseménye volt, amikor bemutatta nekünk, a tapstudományát!!!  Persze még van mit finomítani a dolgon, de így is annyira örültünk neki nemcsak mi, hanem Ő maga is:)) Azóta is lelkesen tapsikol, hatalmas hatfogú vigyorral kísérve a mutatványt, mi pedig csak olvadozunk, és nagyonnagyon boldogok vagyunk:))))

10 hónapja hogy itt van velünk, mégszebbé téve ezzel napjainkat. Nincs rá szó, hogy mennyire szeretjük Őt!!!  Olyan jó látni, ahogy napról-napra fejlődik, és egyre jobban kibontakozik a kis egyénisége:)) Egész nap beszél babanyelvén, szinte mindig jókedvű, rengeteget nevet, és bárhová is megyünk mindenkire kivétel nélkül nagyokat mosolyog:) Szeret játszani, mindent rögtön alaposan összenyálaz, kedvencei még mindig a különféle kábelek, telefon vagy laptop töltők, távirányítók, porszívó vagyéppen fakanál, és ezekkel képes akár óra hosszat is elmélyülten molyolni:) Ha főzök óvatosnak kell lennem, mert ott kavar körülöttem, pakolgat a szekrényekből, és ha nem vigyázok simán dobhatok egy hátast a szanaszét dobált műanyag alátéteken (ezek most a konyhai kedvencek) Rendkívül jó erőben van, a másfél kilós ajtókitámasztó nehezékeket simán emelgeti, és átpakolja:) Pedig még a 7.5 kilót sem érte el, és a 68-as cuccok többnyire még jók rá:) Általában 6 hónaposnak nézik, de már megszoktam... Jóétvágyú pedig, eszik mindenfélét, mégse egy Michelinbaba:)) Viszont 2 napja kijött mégegy fogacska is, így immáron egy hatfogú kisoroszlán kezdi meg a 11. hónapot, én pedig azt hiszem többet nem tapogatózok a szájában:)))) 

Tegnap végre megkaptam ezt a képet, ami néhány hete babauszin készült:) Tudom elfogult vagyok, de szerintem olyan szép lett!!!

" A vízben a babák olyan mozgásszabadságot érhetnek el, melyet mindannyian csak az anyaméhben élünk át"

Mi négyésfél hónaposan kezdtünk el járni. Már a legelső alkalommal is nagyon tetszett neki, de ez nem volt meglepő számunkra, mert imádta az itthoni pancsolásokat is, és a vízcsobogás volt az a hang, amit ha meghallott, még a sírást is azon nyomban abbahagyta:) Azóta is tart a lelkesedés, élvezi a játékokat, mondókákat, és azt hogy babák között lehet:)) Én pedig élvezem vele együtt ezeket a boldog pillanatokat:)

Néhány hete egyre inkább tiltakozik az alvás ellen. Csak akkor alszik el, mikor már nem tud mit tenni az ellen, hogy egyszerűen leragadnak a szemei:) Pedig megvan a kis szertartásunk, mikor látom hogy már álmos (és persze egyre nyűgösebb is) bevonulunk a hálóba, megissza a tejcsijét és úgytűnik elaludt... ekkor óvatosan berakom az ágyába, de azzal a lendülettel kezdetét is veszi a mégsemalszom című fejezet:) Bár alig tudja kinyitni a szemeit olyan álmos, de addig fészkelődik amig 1-2 perc elteltével már teljesen éber, és azonnal el is akarja hagyni a kiságyat:) Ilyenkor még megpróbálom kézben ringatva, de pár perc után elkezd reklamálni, és az ajtó felé mutogat, így kiviszem és boldogan játszik megint. Ez tart úgy fél óráig azután megint egyre nyűgösebb, és ekkor kerül be a hintába, ahol mintegy negyed óra alatt sikerül elaludnia. Este is ugyanez a műsor, csak általában szenvedősebben, mert ilyenkor képes 1-2-3 órán keresztül is nyűglődni, mire 11 körül végre kidől:)) Természetesen akkor is a hinta a végállomás, kár hogy lassacskán kinövi...

Egy hónapja még túl gyors volt neki a járássegítő, nem tudott vele lépést tartani. Aztán egy másfél hete megpróbáltuk megint a lakásban, és már sikerült! Gyorsabban tudja immár szedni a lábacskáit, és a kezeivel pedig kontrollálja a tempóját a járgánynak:))  És még az sem zavarta a jövés-menésben, hogy a cipőcskéje 2 számmal nagyobb a lábánál, merthogy ez már nem a puhatalpú volt, hanem egy hajlékonyabb sportcipő:) Egyszóval megállíthatatlan tempóban halad az önálló járás felé:))) Természetesen hangosan kellett kiabálnia is a produkciójához....

Arra gondoltam közeledve a karácsonyhoz, hogy egy kis játékot indítok:) Pontosabban: szeretném ha mindenki akinek kedve van játszani, egy fotót küldene, mégpedig olyat amin a gyerkőc (ök) szerepel (nek) valamilyen karácsonyi díszben:)) Bármilyen lehet, akár még a fenyőfa díszletéből is rájuk aggathattok:)) Vagy lehetnek kisördögök, mikulások, angyalok, jó egy sima kép is amit utólag képszerkesztő programmal dizájnoltok, lehet scrap (Zsu, Cash ti ebben profik vagytok) lehett vicces, komoly, lehet rajta alvó bébi, és pocaklakó szintén, egyszóval bármilyen, a lényeg hogy a karácsonyra emlékeztessen valamiképpen:)) Akár ilyen is:)))

És némi motíváció, mert szeretnék sok-sok képet, ésmert nekem az nagy öröm, ha adhatok: Az első 3 helyezett ajándékot kap, mégpedig a következőket:

Az első helyezettet és kiscsaládját elszállítmányozzuk jövő évben a  Fertő-tavi meseparkba, majd egy egész napot töltünk ott, a gyerekek legnagyobb örömére:)) Egy kitétel van csak, mivel a buszunk 9 személyes, maximum egy 5 fős családot tudunk meghívni!

A második helyezett,  300 különféle csokoládés finomsággal teli receptkönyvet kap (de ha inkább a Norbi titok fogyikönyvet szeretné, vagy valami egyéb óhajsóhaj van ám legyen, megbeszéljük:))

A harmadik helyezettet pedig egy sajátkezűleg gyártott mézeskalács házikóval ajándékozom meg, ami valahogy így fog festeni (ez a tavaly készült, még most is isteni illata van:))

A képeket holnaptól azaz 13.-tól várom, egészen december 7. napjáig! Azután 8.-tól lehet majd szavazni egészen 17.-ig rájuk! Értelemszerűen az első 3 legtöbb szavazatot kapott kép nyer, mindenki egyszer fog tudni szavazni! Viszont lesz még egy meglepi nyeremény is, ezt a Malac fogja majd kisorsolni, a többiek közül:)) Éshogy senki se maradjon ajándék nélkül, mindenki aki küldött képet, egy mézeskalács angyalkát fog kapni, amit tetszés szerint elfogyaszthat, vagy a fenyőfára majd feltehet:)) És majdnem elfelejtettem, a képeket ide küldjétek: jarocsilla@t-online.hu

Mióta a nagykádban fürdünk, a babakád ismét az eredeti funkcióját tölti be, azaz a frissenmosott ruhákat szállítmányozom benne a szárítóig:) Épp csak egy pillanatra raktam le a földre, hogy felvegyem a telefont, és a kis teregetőinas máris megérkezett, hogy azonnyomban kirámolja a nedves ruhákat:)) Persze meg is kellett kóstolnia minden egyes darabot, a nagy munka közben:) Én meg ráhagytam, s miután dokumentáltam az eseményt, nekiálltam egy brownies-nak. Mindezt azok után, hogy éppen ma olvastam a Hugomami és még néhány anyuka által írt CsemetEledel nevű blogban a cukrok kellemetlen hatásairól... Nem is volt mára sütögetés betervezve, csakhogy a Hugomamival folytatott csetelés közben kiderült, hogy Ő éppen ezt a cukrokban igen gazdag finomságot készül megsütni, és erre én is kedvet kaptam:)) Végül a kész mennyei sütit kóstolgatva inkább nemgondoltam a délután olvasottakra:)))

Ma reggelre megérkezett az ötös számú fogacska:) Úgyahogy az előző négy is, észrevétlenül:) Már egy hete látszott a fehér csík, de csak mára bújt ki, és ahogy néztem úgy tűnik napok kérdése és jön a hatodik is:) Egyre nehezebb egyébként vizsgálódni, mert ahogy közelítek a szája felé, máris erősen összezárja és elfordul, így jobbhíján csak a pelenkacserék során előadott bömbi közben leskelődök:))

Mostanában sokat morog csakúgy, ki tudja milyen indíttatásból:)) Játszik, és egyszercsak elkezd morogni vagy hogyismondjam, és közben csapkod... a következő pillanatban pedig már hangosan kacag:)) Ezt tette tegnap fürdés közben is úgy negyed órán keresztül, ezalatt egyszer még bele is borult a nagy csapkodás közepette a vízbe, ami írtó viccesre sikeredett (de ez a lentebbi videón sajna nem fog szerepelni, mivel a mentésnél egy pillanatra bevillant habtestem is:)) de meg se kottyant neki, rögvest folytatta tovább a csapkodást, és persze mindezt este tízkor...

Csipked, harap, hajathúz és kitép, belénkmar, mindezeket általában hangos csatakiáltások közepette játék címén teszi:)) Vagy csak úgy, kifejezve az irántunk érzett szeretetét:) Ma délelőtt megint nem lehetett bírni vele, szokás szerint folyamatos pörgésben volt az ülőgarnitúrán, és közben próbálta megmászni az apját:)) A játék végére megintcsak "bevadult" amit apa szája bánt némileg, ugyanis  megmarkolta azt a szerencsétlen testrészt, és huzogatta mint a rétest:))) Bízunk benne, hogy hamarosan megtanulja majd, símogatni is lehet a pici kezeivel:) Mi mindenesetre szorgalmasan mutogatjuk neki:)))

Komoly alkotások készültek, a nagyfiú papírra rajzolt, a pöttöm pedig a kanapéra, miután elcsent egy tollat:)) Így most megint van díszítése a műbőrnek (előrelátóan nem vettünk sem bőrt, sem szövetet 5 évvel ezelőtt) miután Marci régi remekműve lekopott:)) És van egy olyan gyanúm, hogy nem ez volt az utolsó firka...

Már nyár óta terveztük hogy kilátogatunk ide, és mivel meg volt beszélve, hogy pénteken kimegyünk a húgom elé a reptérre, gondoltam akkor itt az alkalom, így kellemest a hasznossal alapon meg is ejtettük a dolgot:) Azt sajnálom, hogy csak a kiállított egynéhány gépet és a korróziónak egyre jobban áldozatul eső egyéb reptéri járműveket sikerült megnézni, mert engem érdekeltek volna azon munkálatok is, melyek a színfalak mögött folynak nap mint nap a reptéren... Nade majd legközelebb:) Egyébiránt 3 darab gép van megnyitva a parkban a látogatóknak, abból egy szószerint fapados, mert a néhány darab sörpadon kívül elég üres a belseje, egynek lehet megnézni belülről is a pilótafülkéjét és ki tudja meddig, mert a másik kettőben ki volt írva a zárt fülkében, hogy múzeális értékek, pótolhatatlan tárgyakkal don't touch:)) Jó magyar szokás szerint gondolom ezt figyelmen kívül hagyták többen így inkább már bezárják... A látogatás fénypontja az volt, mikor a fiúk megpróbálták elképzelni beülve egy anno guruló lépcsőbe, milyen is lehet lépcsővezetőként dolgozni a reptéren:) Nekem egy iciripicirit csalódás volt a park, dehát örüljünk, hogy legalább ennyi van, (mert ugye pénz híján nehéz szebbet-jobbat varázsolni) és a lényeg meg különben is az, hogy gyerekeknek mindenképp nagy élmény a hatalmas gépmadarakat megcsodálni:))

Bónuszkép: Malac a felhők felett:))

A hétvégén úgy döntöttem kísérletet teszek egy töklámpás elkészítésére, mivel már régóta tetszettek ezek a kedves kis figurák:) Gyorsan utánanéztem, hogy s mint működik a dolog, találtam néhány sablont is, de végül nem vettem igénybe őket, hanem sajátkezűleg próbáltam alkotni valamit:) Bár tetszenek a gonosz kinézetű tökfejek is, de azért inkább maradtam a barátságosabb pofinál:)) Kezdésnek egy 20 kilós tököt sikerült a hugicámnak beszereznie, így ezt próbáltam meg farigcsálni, és mitagadás kissé leizzadtam mire sikerült elkészíteni:)) Viszont olyannyira megtetszett a dolog, hogy ma elszaladtam beszerezni még 3 darabot (ezek már csak 3-4 kilósak) és gyorsan azokat is kifaragtam. Így most ott díszelegnek az erkélyen szépen felsorakoztatva, és sötétedéskor meggyújtva:) Nem egy ördöngősség ez a tökfaragás, csupán egy jó éles nagykés, egy kisebb hegyes és lehetőség szerint egy fém fagyigombócoló kell hozzá (én ezzel vékonyítottam el a belsejét ami egyébként üres, csak magok vannak benne) célszerű előtte megrajzolni, aztán még lehet rajta alakítani úgyis:) Lakásban nem szabad tartani az elkészült remekművet mert hamar megromlik, viszont a levegőn állítólag 2-3 hónapig is jól érzi magát, nem kér enni-inni, csak a mécsest kell cserélni benne:)) Ha valaki pedig virtuálisan szeretne faragni ITT megteheti:)

Imádja, ha rádobjuk az egymásra rakott pehelypaplanokra:) Mindegy, hogy hassal vagy háttal landol, nagyokat sikongat és akármeddig lehet "reptetni" nem unja meg:)) Mindennapos móka ez, néha pedig Marci is becsatlakozik:)

Már mindene megvan amire egy hideg télen szüksége lehet, egyvalami hiányzott csak, és ma meg is érkezett:)  Ez pedig egy hiper-szuper kis bébibobocska ami kereken 20 kilóig jó (tehát súly tekintetében még Marcinak is jó lenne akár, ha 1 kilót leadna:)) és még be is lehet csatolni benne az izgőmozgó csemeténket:)) Hogy kishazánkban tudjuk-e majd használni nem tudom (bár itthon a parkettán egészjól csúszik, így máris megérte mert jobbhíján akár huzogathatom körbe-körbe:)) talán ha valami hegyfélére felmegyünk lesz esély, viszont hamarosan megcélozzuk az Alpokat, és amíg mi a lejtőkön száguldozunk, addig a Malac majd szépen befogja a szán elé a nagyszülőket:) Jópofa szerkezet, a Vaterán lehet beszerezni szerintem olcsón és újonnan (de biztos, hogy használtan is van  mégolcsóbban eladó), ha valakit esetleg érdekel kék és piros színekben!

A nagy hétéves és a kicsi 9 hónapos fürdenek. Észrevétlenül bekukkantok, és a lenti látvány tárul elém:)) Na jóó észrevettek, de ez mitsem zavarja őket az elmélyült játékban, amit az orrszívó csövével folytatnak:)) A játék lényege, hogy a nagy belefújja a levegőt a cső egyik felén, ami azután buborékok formájában némi sikongatás kíséretében távozik a kicsi kezében lévő másik végen:) Vagy egyszerűen csak a vizet lötykölik ide-oda, esetenként a törpe belekiabál a csőbe, mint azt teszi a peluscserék során is:))) Jó is így, legyen inkább játék belőle, azt mindenki jobban élvezi:)) A nózi szippantására meg azért majd beszerzek egy újat, csakhogy legyen itthon, bár szerencsére eddig nemigazán volt rá szükség:)

Kihasználva a tegnapi szép napsütéses őszi időt, útnak indultunk a nagyszülőkkel kiegészülve Dobogókőre, mert ide muszáj minden évben legalább ősszel elmenni! Ígyhát délelőtt tizenegykor már útban is voltunk a cél felé, ahol persze kismillióan voltak lévén, hogy tényleg nagyon kellemes volt a hőmérséklet, és hétágra sütött a nap is:) Még szerencse, mert volt valaki, méghozzá családunk legifjabb immáron 4 fogacskával rendelkező tagja, aki úgy döntött, hogy a nap egy részében némi fényen és a reggeli mintegy féldeci tejcsin kívül nem hajlandó más táplálékot magához venni... Délután félnégyig egészen jól bírta a fényevést, akkor viszont a papa hasán megejtett egyórás szundítást követő ébredésnél megkordulhatott a pocak,  így bevágott egy hatalmas adag brokkolis brassóit, legnagyobb megelégedésemre:))) Majd miután jóllakot rövid ideig még elnézelődött, de azután a felvonultatott játékok ellenére is meglehetősen unalmasnak találva az étterem kertjében való egyhelyben  ücsörgést, félreérthetetlen jelét adta annak, hogy kedve támadt egy kis sétára,  csakéskizárólag kézben vagy nyakban utazva, így nyomban sikerült is ledolgoznom az ebédem:)) Nem engedélyezett semmiféle padra leülős pihenőt, ellenben boldog sikongatással díjazta a minden fánál illetve bokornál való megállást, miközben próbált egy-egy falevélbe gyorsan beleharapni:))) Gondolhatta most gyorsan belekóstol a frissbe is, mert még délelőtt, a megérkezést követően a kilátónál, már sikerült egy óvatlan pillanatban felmarkolnia egy adag sáros avart, és hihetetlen sebességgel a szájába tömnie... Történt ugyanis, hogy éppen falatozgattunk a finom puha kenyérből, Ő pedig vetett néhány sóvárgó pillantást így kapott is egy falatot, de azt viszonylag hamar leejtette, így ezután az avarral próbálkozott (vagy csak a leesett darabkát akarta visszaszerezni:))) Nem győztük a sarat letörölni az akció után az arcáról:)) Mindezek után pedig mikor hazaérkeztünk, úgyahogy volt nyomban lefeküdt a földre, és a "fúj kisfiam ezt ne csináld, nem finom" felkiáltásunk ellenére szorgos kő majd parketta nyalogatást folytatott)))

Ismételten semmiféle előjele sem volt, hogy úton vannak:) Épp megérkeztünk Dobogókőre ( bővebben holnap) és próbáltam volna a séta előtt némi tejcsit beleimádkozni, de persze mivel nemvolt hajlandó egyetlen kortyot sem lenyelni, erősen tiltakozott és ekkor kivillant a 2 pici fehér foghegy:)) Természetesen nem a kettő középső amiket vártam volna, hanem a melletük levők indultak növésnek... Tudom nem kívánságműsor az ilyesmi, de így most pont olyan lesz hamarosan mint egy drakulabébi, ha nem kezd el nőni gyorsan a középső páros:)) Éppen úgy két hete láttam a babauszin az egyik babánál, hogy ebben a sorrendben nőnek a fogacskái, és magamban jót mosolyogtam is, az pedig egyáltalán nem akart megfordulni a fejemben, hogy az én kicsikémnek is emígy fognak érkezni... Erre perszehogy így:))) Node mindegy a lényeg, hogy szép csendben, fájdalommentesen bújtak ki megint:))